Nyitólap | Társaság | Linkek | Szervíz | Kapcsolat & Nyitvatartás

Seres István:

A solymári kegykép eredete

 

Különösen Solymár régi lakossága körében közismert, hogy a XX. Század elején a solymári kegytemplomot évente tucatnyi processió látogatta a közeli és távoli vidékekről, a főoltáron lévő Segítő Szűzanya kép csodatevő erejében bízva.

A solymári búcsújárásról a két világháború közötti években Bonomi Jenő, a budakörnyéki községek régészeti kutatója írt egy értékes tanulmányt, mely az „Adalékok és Emlékiratok Solymár történetéhez”c., könyv első részében teljes terjedelmében szerepel. De erről a témáról a Solymár története és néprajza című könyvben is elovashatunk.

Vácz József, nyugdíjas tanító, a helytörténeti társaság tagja, dr. Szabadkai József plébános a helytörténeti társaság alapító tagjának segítségével a nyolcvanas években írta a Solymári kegykép története című könyvét, amit a Solymári RK. Egyházközség 1992.-ben kiadott.

A könyvben szerepel, hogy a templom főoltárán lévő „Segítő Szűz Mária” című kép a passaui kegykép mintájára készült. ”Hogy miért, erre a történelem ad választ.” Vácz József erre vonatkozólag csak igen hézagos választ tudott adni, nyilván a távoli és régmúlt időre vonatkozó válasszal a solymári plébánia hivatalnál sem találkozott.

 


A solymári Segíto Szuz Mária kegykép

Bonomi Jenő az említett munkájában arról ír, hogy egy 1757.-ben készült jegyzőkönyv szerint az itt történt csodálatos gyó-gyulásokat egy könyvbe jegyezték fel. Sajnos ezt a könyvet nem találják, feltételezhető, hogy ez is az 1862. évi tűznek eset áldozatául, s így csak azt a 10 esetet ismerjük, amelyeket az említett munkájában leírt. Feltételezhetjük, hogy a solymári kegykép korábbi történetét azért nem ismerték, mert a plébánia leégésekor nemcsak az anyakönyvek és az említett könyv, hanem más régi, a plébánián őrzött irat is megsemmisült, az emberi emlékezet több generáción keresztül pedig véges.

A közelmúltban az Interneten kutakodva egy ismerős képre bukkantam, melyről a solymári templom főoltárán lévő kegyképre ismertem, és a hozzátartozó cikk a Passaui Mariahilf kegyképről szólt. A további keresgélés során, több német és magyar nyelvű leírás alapján, a kép Solymárra kerülését megelőző mintegy 200 éves története is feltárult.

A képet idős Lucas Cranach (1472-1553) fára festette 78,5 × 47,1 cm méretben, a reformáció korában, 1514.-ben, (más források szerint 1537.-ben.) a Drezdai Heiligkreutzkirche (Szentkereszttemplom) részére.

Lucas Cranachról tudni kell, hogy nemcsak kortársa volt Luther Mártonnak, hanem barátja, sőt esküvői tanúja, és egyik gyermekének keresztapja is. Luther Mártonról is több képet festett. Cranach evangélikus vallású volt, és a megrendelt Máriakép festésénél Luther ajánlásaira visszaemlékezve „semmi szentábrázolást, hanem embereket a valóságos életből, Máriát nem mint az ég királynőjét, hanem a nép köréből, Glória, csillag és felhők nélkül”, ezt a reformáció korában népszerűsített tant követte.

 


id. Lucas Cranach (1472-1553)

A Szászországban terjedő képellenességet hirdető reformáció hatására azonban a kép rövidesen a drezdai templomból a jó szándékú Johann Friedrich szász Választófejedelem drezdai magánképtárába került. 1611.-ben II. Lipot, Passau hercegérseke (a katolikus II. Ferdinánd császár testvére) diplomáciai küldetésben felkereste a szász választófejedelmet, aki megkérte, hogy a képtárából válasszon magának egy képet ajándékul. A passaui hercegérsek a képtárában lévő Cranach által festett szűz Mária képet választotta. Igy került a kép a passaui hercegérsek udvari kápolnájába. Ott csodálta meg Schwendi (1574-1634) báró dómdékán, és engedélyt kért a kép lemásoltatására.

 


Marquard von Schwendi Passaui dómdékán

Egy ismeretlen passaui művész által a valamivel nagyobb méretűre (97,2 ×66,5 cm) készitett másolatot Schwendi báró, a Schulerbergi templomban lévő magánkápolnájában helyezte el. E helyen csodás jelenségek egész sora kapcsolodik a képhez.

 


A Mariahilf kép elso másolata Passauban

 

A jelenségek, és egy látomás hatására Schwendi dómdékán, a Passaui Schulerbergen a kép elhelyezése céljára egy kőtemplom épitésére határozta el magát, amelynek 1624.-ben rakták le az alapkövét, és 1627.-ben készült el, ekkor szentelték fel. Ezután a zárándokok áradatát már nem lehetett megállítani. Ehhez bizonyára hozzájárult az is, hogy ebben az időben, a régi egyházban a Mária tisztelet egy eddig ismeretlen hatásfokra emelkedett. A hívők Máriától kértek segítséget, s így a kép és a templom is „Mariahilf” néven vált közismertté.

 


A Passaui fooltár a Mariahilf képpel.
 

Mariahilf templom Passauban.

 

A nagy népszerűségének egyik oka, hogy a Mária tisztelet a reformáció előtti évszázadokban is nagyon elterjedt volt a keresztény világban. A középkori és a reneszánsz nagy művészei sok híres Szűz Mária képet festettek, melyek Máriát ember feletti lényként, felhők, csillagok között, angyalok társaságában, glóriával, isteni környezetben ábrázolták. Cranach azonban az említett képen emberi édesanyát, karján a hozzá segélykérően simuló Istengyermekkel, a kettőjük közötti gyengéd szeretet és szelídség mély érzését kifejező módon ábrázolja.

 


Cranach eredeti Mariahilf képe Innsbruckban.

Az eredeti, Cranach által festett képet 1619.-ben V. Lipot főherceg magával vitte Innsbruckba, amikor a Tiroli hercegség helytartói állását átvette. Itt a képet a Hofburg templomának kápolnájában díszhelyen helyezték el, és a hívők számára látogathatóvá tették. A Harmincéves háború idején a képet a városon keresztül vonuló körmeneteken is körülvitték. 1630.-ban drága elefántcsont és ébenfa kerettel látták el.

 


Az Innsbrucki Szt. Jakab dóm
 

Az Innsbrucki fooltár a Mariahilf képpel

 

1646.-ban Paul Honegger udvari festő a képről másolatot készitett a Szent Jakab templom főoltára számára.

Azonban nemcsak a Passaui kegykép hire, és az odazarándokló százezrek vitték szerte németföldön a képhez kapcsolodó legendákat, hanem a képről mintegy 500 másolat készült, melyeket egész németföldön terjesztettek és gomba módra szaporodtak a képek köré alakult zarándokhelyek.

A Máriakultusz terjedését segítette Schwendi őrgróf, az általa kezdeményezett vallási társaság létrehozásával, amely egész németföldön gyorsította a zarándokhelyek létrehozását, melyek középpontját a Mariahilf kép adta.

1662-ben egy Jezsuita pap prédikációban felkérte a híveket, hogy a képpel kapcsolatos imameghallgatásokat írják meg. 1750-ig különféle országokból 4400 kézírásos levél érkezett, ezeket 44 kötetben gyűjtötték össze. Ezeken kívül még 2600 ilyen levelet őriznek a Szent Jakab templom irattárában.

De nemcsak a civil zarándokok életében, hanem ebben a korban, az Európában tovább terjeszkedő törökök elleni harcban is kiemelkedő szerepet kapott.

 


Bécs. Mariahilf templom.

 

A törökellenes Mária szimbólum elterjedésének oka az volt, hogy a lepantói csata elött V. (Szent) Piusz pápa hadvezére, Colona bíboros magát, és az európai keresztény koalició hajóhadát a Szűzanya oltalma alá helyezte, ezután 1571 oktober 7.-én a keresztény flotta megsemmisítő vereséget mért Lepantónál a török flottára.

 

 


Csobánkai kegykép

A Cranach féle Mária kép akkor vált törökellenes szimbólummá, amikor a törökök IV. Mohamed szultán vezetésével utoljára próbálták megostromolni Bécset 1683.-ban. A törökök bevonulása elött I. Lipot német római császár, magyar és cseh király családjával Passauba menekült, ahol az uralkodó vezetésével éjjel-nappal imádkoztak a kapucinusok templomában a Máriahilf kép elött a keresztény győzelemért, és ekkor eskette fel Marco d Aviani atya a keresztény csapatokat, hogy „Mariahilf!” (Mária segíts!) kiáltással induljanak a csatába. A döntő kahlenbergi csatában III. (Sobieski) János lengyel király vezette a keresztény hadakat, aki még hadba indulása elött a Czestochva-i Mária kegykép elött imádkozott a győzelemért. Igy vonultak a törökök ellen a 70.000 főt számláló keresztény katonák és 1683. szeptember 12-én döntő győzelmet arattak a Kara Musztafa nagyvezír által vezérelt Bécset ostromló 150.000 főt számláló török sereg felett.

 


Doroszlói kegykép
 

Krasznahorkai kegykép

 

A győzelemért hálából I. Lipót császár és Esterházy Pál herceg felépítette Bécsben a hatalmas barokk Mariahilf templomot, és a főoltárára a passaui kegykép másolatát helyezték el. Bécsben egy egész városnegyednek a Mariahilf nevet adták.

XI. Ince pápa a törökök elleni nagy győzelem emlékére szeptember 12-ét „Mária neve” ünnepévé tette.

Ezt követően sok Máriahilf szervezet, - egyesület alakult, melyek, német földön számtalan templomban helyezték el a Passaui Mária kegykép másolatát, és mely helyeket nagyszámú zarándok kereste fel. A török háborúkból hazatérő katonák között „Mariahilf” képmásolatokat osztottak szét, ami szintén fokozta a kép ismertségét, népszerűségét.

 

 


Máriaradnai kegykép

 

A bécsi vereség a törökök számára végzetes volt. Mint ismeretes, a győzelmet hamarosan követte Buda, majd Magyarország felszabadítása is, amit a barokk Regnum Marianum szintén Mária közbenjárásnak tulajdonított.

Budának 1686.-ban Lotaringiai Károly herceg vezetésével, majd az országnak Szavoyai Jenő herceg vezetésével a török uralom alóli felszabadulása után elkezdődött az itteni elnéptelenedett területeknek, magánföldesúri kezdeményezések által, a túlnépesedett német tartományokból származó lakossággal való betelepítése. Ehhez nagyban hozzájárultak, az itteni harcokból hazatérő katonák által a magyarországi lehetőségekről terjesztett hírek. Ilyenformán még a Mária Terézia idején meghirdetett telepítési program elött, a XVIII század elején telepedtek le Buda környékén a német bevándorlók, akik itt virágzó kultúrát teremtettek.

 


Szentantali kegykép

 

A Segítő Szűzanyának megvannak a magyarországi kegyhelyei is, melyek egyrészt a XVIII. század elején itt megtelepedő német betelepülteknek köszönhetően, nemcsak a Mária tiszteletet hozták magukkal, hanem a Passaui Mária kegykép másolatát is.

Igy lett még fontos magyarországi Mária zarándokhely a XVIII század elején, Solymárhoz hasonló módon, Bodajk, Csicsó, Doroszló, Máriaradna, Krasznahorka, Szentantal, Tétszentkút, Turbék, Vértessomlyó, melyek kegyképei mind a Cranach féle Mariahilf kép alapján készültek.

Igy kerülhetett Solymárra is a Passaui kép másolata, amit az 1730-as pestisjárványtól való megmenekülésért Long Péter egy budai festőtől vásárolt és elhelyezett a mai templom helyén lévő útszéli keresztre.

 

 


Tétszentkuti kegykép
 

Turbék-Szigetvári kegykép

 

Az 1770-es évek után épült solymári kegytemplom főoltárára felkerült képre már barokk keret, és ezüst koronák kerültek, szűz Mária feje körül csillag glóriával.

A kész templomot 1821. június 29.-én Vurum József székesfehérvári püspök szentelte föl a Boldogságos Szűz Mária nevének tiszteletére . Innen származik a templom búcsú ünnepe, minden év szeptember 12.-én, Szűz Mária neve napján. (a hozzá legközelebbi vasárnapon)

A jelen írás elején említett munkákból megismerhetjük a solymári Segítő Szűz Mária képhez fűződő eseményeket, emlékeket.

 

 


Vértessomlyói kegykép

 

Az időpont alkalmat ad arra is, hogy megemlékezzünk a Passaui kegykép szerepéről, a Mária országának 150 éves törők hódoltság alóli felszabadulásról is.

IRODALOM:

Internet cikkek:
Maria-Hilfe der Christen
Walter Hartinger: Mariahilf ob Passau
Gnadebild Mariahilf von Lucas Cranach
Das Gnadebild von Sulz aus dem Jahre 1748.
A búcsújárás honlapja.

 



Mariahilf zarándokhelyek németföldön a XVII. század végén.



Bodajk kegyképe.

 


SZJA 1% felajánlás:
 Kérjük szíves adományaikat!
NEVÜNK :
  Helytörténeti
  Alapítvány
  Solymár
CÍMÜNK :
  2083 Solymár,
  Templom tér 2.
ADÓSZÁMUNK:
  19185459-1-13
BANK:
  Magnet Magyar
  Közösségi Bank
  1062. Budapest
  Andrássy út 98
  Solymári Fiókja
SZÁMLASZÁMUNK:
 16200137-00049885
Linkek:

Solymár Honlap

Apáczai Művelődési Ház Solymár

dr. Jablonkay Helytörténeti Múzeum 'www.museum.hu'

Solymári Vár
(www.varak.hu)


Solymári Vár
(www.wikipedia.hu)



Hírek, Újdonságok:

2011-es solymári Várjátékok
NEM KERÜL MEGRENDEZÉSRE !!!


Támogatóink: